Mi a meditáció?

A meditáció olyan szellemi gyakorlatok gyűjtőneve, amely magába foglalja a koncentráció, a szemlélődés és az absztrakció különféle technikáit, és amely elősegíti a fokozott öntudatot, a szellemi megvilágosodást, valamint a fizikai és mentális egészséget. A koncentratív meditáció olyan gyakorlatot jelöl, amikor az egyén az elméjét hosszabb időn át egyetlen adott tárgyra vagy gondolatra összpontosítja. A meditáció gyakran olyan állapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak.A cél lehet a lelki béke, a megnyugvás, az intuitív tudás keresése vagy a spirituális megvilágosodás is. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is nevezhetjük.A valódi meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás.A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen. Ha tudatunk meditálás közben is világi ügyekkel és vágyakkal foglalkozik, az megzavarja a meditációt. Ebben az esetben szilárd elhatározásra van szükség, hogy megszabadulhassunk a tudatunkban felbukkanó összes, figyelmünket elvonni kívánó gondolattól.A meditációt nem lenne szabad kulturális és vallási értékekkel átszínezni.A meditáció a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.Sok meditációs technika létezik. A meditáció gyakorlata során az egyén általában felvesz egy bizonyos pózt vagy ülésmódot. A koncentráció tárgya általában a test belsejében megjelenő érzések, belső képek, ritkábban az érzelmek, de néha lehet külső fizikai tárgy is.

A meditáció legalább az ókor óta a vallási hagyományok szellemi gyakorlatának része, különösen a hinduizmusban és a buddhizmusban, továbbá a jóga fontos eleme (→ dhjána). Nyugaton a görög dionüszoszi misztérium kultuszában is megtalálhatók a meditatív elmélyülés formái. A történelem folyamán azonban a világ összes vallásának hívei gyakorolták a meditációt. Azt a keleti vallási gyakorlatot, amelybe beletartozik a kontrollált gondolkodás, Nyugaton a 19. század óta nevezik meditációnak.

Számos tudományos kutatás tárgyává vált.Kapcsolatot találtak a meditáció és az anyagcsere, a vérnyomás, az agyi aktivitás és a test egyéb folyamatainak változásai között.A meditációt széles körben használják pszichoterápiás eszközként a mentális stresszre, a fizikai fájdalom enyhítésére. Gyakran használják pihenésre és relaxációs gyakorlatokra.